Dagad a vitorla... néha a halál szele fújja =)

Hol is hagytam abba... Ja meg van. Tehát mint tudjuk előző írásomból a munkanélküliség vizén eveztem.  A múlt időért a magyarázat később, maradjunk a kronológia kiváló ösvényén! :)

Mint írtam, ugye a maradj talpon válogatás, hát sajnos abban elhasaltam az utolsó körben, a kiválasztás nem tudom mi alapján folyt, de én nem jutottam be. Ennek egyik oka lehetett az is, hogy nem tudtam milyen mai  háztartási eszköz őse a mángorló, később kiderült a szerkesztő asszonyság a vasalóra gondolt. Otthon utánanézve rájöttem, hogy ismertem ezt az eszközt, csak nem sejtettem, hogy tudom mi ez. :) Az meg már csak hab a tortán, hogy cseppet megkérdőjelezném a mángorló meghatározását, mert hogy vasalónak nem nevezném, az is biztos. Inkább egy korai centrifugának. Na mindegy is nem érdemes erre karaktert pocsékolni :). Azért az vicces, hogy mondtam magamnak csak azért is játszani akarok, így még egyszer elküldtem a jelentkező emailt. És vártam... Mooost bezzeg nem kellett sokat várni, már azon a héten hívtak, hogy akkor péntekre menjek már válogatásra. Mondom azért ez kicsit korai lenne nemde? Mivel nem rég voltam, és akkor megállapodtunk a hölggyel, hogy majd később jelentkezem, mert ez így necces volna, még biztos nem felejtettek el a casting directorok (menő kifejezés, ők ezt használják). :) Majd kicsit később jelentkezem még... :)

Ezt követően belecsaptam az álláskeresésbe és közben éltem nyugodt világom itthon pihenősen :). Rendkívül jól elvagyok/elvoltam itthon. Hamar hozzá lehet ehhez szokni :). Gyöngyöt fűztem, ékszert csináltam, kézműveskedtem, tettem-vettem csak lazán :). Minden kedden eljártam szokásos angol órámra és egyik kedden olyan szép idő volt, hogy kedvem támadt sétálni. Na ez az egészségügyi séta olyan jól sikerült, hogy egészen a Jászai Mari tértől a Boráros térig sétáltam, ami ugye nem kis táv. Még a 2-es vilivel is egy 20 perc, nekem 1 óra alatt sikerült abszolválni a távot, közben jártak a gondolataim, figyeltem Budapest eme gyönyörű részét, mert imádom a belvárost. A két városrész, ahogy összeolvad a hidakkal, s a folyó szeli ketté. Istenem milyen költői vagyok... :).

Na már most teltek múltak a napok és én csak kerestem, kerestem kerestem. Minden áldott nap reggel a profession.hu-val kezdtem (majd napjában többször újracsekkoltam), és mivel szerénységem jogi asszisztens végzettségű ezért még a jogiforum.hu és magyar ügyvéd portált is böngésztem fincsi álláshirdetések után. Emellett persze a cégek saját honlapjának karrier oldalait is böngésztem. Pl. mondjuk nézzük meg keresnek e valakit a Coca-Colánál, vagy itt vagy ott. Értitek?! :) Na persze mindennek előfeltétele, hogy legyen egy ütős önéletrajzod, mind magyarul mind angolul. Manapság már nagyon sok helyen mind a két nyelven kérik az önéletrajzot (valahol még más nyelven is pl. német, orosz amivel én találkoztam).

Jah és profivá fejlesztettem motivációs levél írási technikám is, mert a leendő munkaadók ezt is kérik. Írd le pár sorban erényeid, miért te vagy a legjobb az állásra, mutatkozz be. Hát ezzel nekem a hócsizmám tele volt. Baromi motivált vagyok basszus! Dolgozni akarok! Nézd meg az önéletrajzom, ha tetszett hallgass meg, és utána beszélhetünk róla, hogy szerinted hogy dolgozom. Na de hiába háborgok mint a tenger (észre vettétek, mennyi a hajós hasonlat? :)), akkor sem lesz jobb, csak miattam nem fognak változni. Ha nekik ez kell hát megkapják. Az már másik dolog, hogy én nem vagyok az öntömjénezés híve (csak szolid keretek között és azt is viccesen :P). Úgyhogy minden egyes motivációs levél (mert ugye minden hirdetésre viszonylag egyedit kell írni, az más kérdés, hogy erre is van egy sablonom, mert az adataim alapvetően változatlanok, csak mindig az adott hirdetéshez igazítom a mondatokat) írásakor elővettem, a legnyájasabb énem és elkezdtem szorgosan pötyögni, hogy miért én lennék a legalkalmasabb a pozícióra. Nem mintha beképzelt lennék, de néha olyan gyönyörűre sikerült, hogy én már rég alkalmaztam volna magam :P. Fontos tanács minden álláskeresőnek! Minden, de minden olyan helyre küld el a jelentkezésed, ahova azt gondolod, hogy megfelelnél néha még oda is, ahova nem, maximum nem írnak vissza, vagy azt, hogy köszi nem te kellesz, ki tudja?! Veszteni való nincs, lehet hogy mégis téged keresnek! Küldd mindenhova!! Persze az emailba szintén pár ömlengő sort kell írni, hogy felkeltsd az azt olvasó figyelmét, hogy a tiéd is kiválassza személyes interjúra. És mindenképp olvassatok álláskeresési tippeket a neten. A professionon is van, de én még 2008-ból a figyelőnetről szedtem le mindenféle jó tippet. A nagy része hülyeségnek hangzik, ami le van írva, de sajnos igaz. Tényleg azokat a szokásos kliséket várják el a HR-esek és ezt fűszerezd a saját egyéniségeddel. És ha mindezt jól adod elő, nyert ügyed van.

Az elmúlt 5 állástalan hetem alatt rengetek helyre küldtem el a jelentkezésem, de csakis emailben, postára nem pazaroljuk a pénzt! A mai szájber világban már nem divat postán jelentkezni :). Nos tehát az elmúlt 5 hét alatt kétszer voltam személyes interjún, és még kettőre menni kellett volna. A többség még válaszra sem méltatott, de volt olyan, aki legalább volt olyan normális, hogy egy nemleges emailt küldött.

ÉS hála a magasságosnak a második interjúm olyan jól sikerült, hogy hétfőtől már kezdek is az új munkahelyemen! SZUPEEER! Jippijéé! Baromi jól sikerült interjú volt és az a jóféle érzés is megvolt bennem, hogy igen ez kell nekem, ide akarok kerülni! Eddig minden szép és jó, majd meglátjuk milyen lesz ez a hétköznapokban. De bízom a női megérzésemben, ami általában nem hagy cserben :).

Azért némileg mázlistának érzem magam, hogy 5 hét szünet után sikerült elhelyezkedni. :) Ez az 5 hét kiválóan alkalmas volt arra, hogy levonjam a megfelelő konklúziókat az elmúlt 3 év munkával töltött időből (volt mit, elhihetitek! :D) és rápihenjek a jövőre.  Fiatalságomból adódóan biztos könnyebben alkalmaznak (se gyerek, csak cuki pár <3, szülőkkel élek). :) De ki tudja? Manapság már semmi sem biztos csak a halál.

És ezzel akkor roppantul frappánsan áttérnék a címben szereplő másik témára is, ami miatt elhatároztam, hogy akkor már meg kéne írni ezt a következő bejegyzést, ha még lesz rá alkalom. Ne tessék itt valami szörnyűségre gondolni, csak egy kis teátrális túlzást alkalmazok :). Történt ugyanis, hogy tegnap éjjel este tíztől hajnal kettőig egyedül aztán egy háromnegyed óráig már anyukám segítségével vergődtem, hánytam az epegörcs miatt. Borzasztó! :S Volt idő amikor jobb volt, néha már elkezdtem végrendelkezni. :). Aztán végül is kettő után hívtam a 112 segélyhívót, erre ők nem tudnak segíteni, hívjam a mentőket. Jó mondom akkor 104 mentők, nem jó hívjam az ügyeletet. Köszi mondom király, akkor egy számot ha adnál (közben gondoltam, ha elpatkolok, akkor már mindegy). Végül felhívtam az ügyeletet, ahol egy állati "kedves" nővérke kérdezte mit vacsoráztam, meg mi fáj hol fáj... Elmondtam, és mondtam hogy már nem bírom, de azért még megkérdezi, hogy be tud jönni??? Mondom NEM nem tudnék bemenni, (gondolatban megjegyeztem: mivel épp a halálomon vagyok). Ezek után egy fél óra múlva egy rettentő helyes dokinéni egy rettentő morcos bácsival jött megvizsgált, szúrit adott, és végre valahára fél négykor aludni tértem. Anyukám is miután megköszöntem neki az asszisztenciát, ő meg nekem az éjjeli izgalmakat (fater eközben békésen durmolt)! :) Tanulság?! Ne zabálj össze minden szart este! :D Ha mégis legyen otthon mindig algopirin és no-spa :D

Ezek után ma már újult erővel és ismét humorom teljében (a humorom éjjel sem hagyott el :)) írom ezt a bejegyzést, hogy szórakoztassam a nagyérdemű olvasó közönséget! :)

Peace&Love, a szerző azaz én :)

u.i. milyen vicces, pont egy hónapja írtam utoljára =))