Kezdjük rögtön egy könyvvel... Tim Davys: A halállista

Pár éve láttam meg a borítót a metrón, és mivel eleve plüssgyűjtő és medve fan vagyok, így elhatároztam nem érdekel miről szól, nekem kell ez a könyv. És nem bántam meg fantasztikusan jó sztori! Nekem különösen tetszett, hogy az író a beékelt jellemrajzokkal fokozza a feszkót a főszál történéseiben és alig várod, hogy ismét ott tarts, hogy mi lesz a halállistával! Tim Davys nagyszerű munkát végzett! Alig várom, hogy kezembe vegyem a következő könyvét.. A lefejezett keselyű rejtélye hasonló jókat ígér! :)
Ha szeretitek a plüssállatokat, és a jó krimiket, akkor mindenképp olvassátok el!! :)
Halállista én így szeretlek! :)

Egyszerűen imádom, plüssállatok és alvilág? Vicces és érdekes elegy! :)

Utószó:

Medve Erik és Ede igazi jó maci testvérek! :) Hiába egymás ellentétei mégis csak ikrek.

Egy nagy snitt és élesváltás ;)

Üdvözlöm a megmaradt olvasótábort! :)

Egy ideje ért bennem a dolog, de most értem el oda, hogy megvalósítsam. Mintsem csapongó ide-oda cikázó gondolatokkal árasszam el az univerzumot, inkább valami hasznos dolgot teszek a blogomon! :) Könyvekről, kreatívkodásról, DIY (do it yourself) dolgokról, és mindenféle érdekességről fogok posztolni! :) Na de azt nem ígérem, hogy napi szinten, de ahogy elfog a késztetés az írásra, úgy mindenképp! ;)

Készüljetek...

Tudom, tudom... lassan egy év telt el... de ismét elöntött az érzés... hamarosan jövök! :)

Filózofikus számvetés az élet különböző dolgairól

Először is engedjétek meg, hogy lelkes olvasótáborom megkövessem, amiért ily megengedhetetlenül hosszú idő után írok újra. :) Előreláthatólag a következőkben leírtak hosszabbak lesznek, mint egy novella, de megpróbálom nem elérni az Egri Csillagok hosszát... habár ki tudja :)

Nos akkor in medias res neki is kezdenék a dolognak (megjegyzem vélhetően kicsit hektikus leszek, de hát a gondolat gyorsabban jön, és összevissza, mint amennyire gépelni tudok, pedig azért azt is tudok ám :))

Mióta nem írtam, az történt, hogy volt munkám, de most nincs és most megint keresek :) Na ez aztán a durr bele hír mi? Úgy döntöttem, hogy (meg)váltok... hogy a világot, Budapestet, vagy csak magamat, azt még nem döntöttem el, de talán körvonalazódni látszik a végkifejlet. :). Szerény véleményem szerint istenkirály HR-es lennék már annyi tapasztalatot gyűjtöttem, de minimum egy könyvet megérne már. :D Jól lehet, hogy felmerül a kérdés váltásom híre hallatán: ilyen hamar?, miért?, mi történt? A válasz roppant egyszerű több kihívás kell nekem, és nagyon nagyon kihasznált munkaidő, mert ha nem csinálok semmit akkor az nekem egyenlő a lassú öngyilkossággal, és gondolkodni, és beszélni is szeretek :P. Igazából szeretném már megtalálni azt, amit hivatásnak neveznék (és azért az állam sem kopik fel :)). Én már csak ilyen - ebből a szempontból - régi módinak vagyok mondható, mert azt szeretem, ha 100%-ig lelkesedhetek aziránt amit csinálok, engem az visz előre, és találok szépséget a munkában. Volt már egy ilyen munkahelyem, ahol a legtöbb időt töltöttem. Azért mindig jó szívvel gondolok vissza rá, és vissza is vágyom valahol legbelül, de mindemellett tudom, hogy ennek így kellett lennie, hogy mi akkor és ott külön váltunk jól megszokott munkahelyemtől. Így volt megírva a sors nevű könyvben?!, hogy fiatal lendületem mást is tapasztaljon?! Nem tudom, hogy őszinte legyek. A megszokás nagy úr, és nehéz levetkőzni a megszokott dolgokat. Szerintem mindenkinek vannak olyan dolgai, amiről tudja, hogy így vagy úgy de lehetne jobb is mégsem tesz ellene, mert a megszokás rabja. Legyen ez éppen a dohányzás (amit hála istennek én nem űzök), vagy éppen egy munkahely amibe már belefásult az ember, de számtalan más dolgot is említhetnék. Mindegy ez a hivatás kontra munka dolog régi keletű gondolkodások tárgya is volt már, nem hiszem, hogy éppen én fogom megfejteni eme témakör rejtélyeit. Azért azt kell mondjam a legutóbbi rövid karrierem során is sokat tanultam úgyhogy lehet, hogy előzőekben kifejtett gondolatomban lehet valami, mert nem találkoztam volna azokkal a dolgokkal, tapasztaltam volna meg azokat amiket, ha nem dolgozok ott ahol dolgoztam azt a három hónapot (a rébusz rébusz marad, nem árulom el, hogy hol, mégis azért ez az internet). Versenyszféra kontra közszféra, női vagy férfi főnök? Az első tekintetében igazából mindegy, a második már ravaszabb kérdés én amellett teszem le a voksom, hogy férfi főnök. Valahogy a férfi főnökök normálisabbak, lehet eddig nem tapasztaltam az ellenkezőjét (remélem mindenki érzi, hogy milyen szépen fogalmazok és burkoltan :D), de női "főnök"szerűségből már tapasztaltam azt, amit senkinek nem kívánok... Na jó ebbe bele se megyek, mert elvesztem magas szintű írói vénám, és elborul az agyam... Azt viszont leszögezem, hogy kollégák eddig mindig normálisak, jó fejek voltak! Maradjon ez ezek után is így! :)

Kegyetlen őszinteséggel azt kell mondjam, hogy az igazi vágyam, hogy egyszer nekem egy saját boltom legyen, ahol az általam készített kreatív kézműves dolgokat fogom árusítani. Ez az a dolog, amiért lelkesedem, örömmel csinálom, és mindenféle álszerénység nélkül kijelenthetem, hogy jó vagyok benne. Én már csak ilyen kreatív lélek vagyok.

A fejbéli, lelki részére kitérve nem volt ám egyszerű döntés, hogy akkor én most csak úgy a vakvilágba ismét állás nélkül legyek, mert mindenki tudja, hogy pénzből élünk nem szerelemből. Forogtam bennem a gondolatok, hogy az eszemre, vagy a szívemre hallgassak, és végül hát a kettő keveréke nyert :). De ezen időszak alatt kb. idegbajba kergettem szegény szüleim, párom, és néha még én magam is. Rájöttem, hogy a női megérzésnek nevezett illékony lelki állapot, mint olyan lehet, tényleg hasznos :).

Ezen időszak alatt pluszba még belegondoltam, hogy drága jó uram de jó volt suliba járni, gondtalanul élni, nem foglalkozni mindennel, igaz ott az volt a legnagyobb bajom, hogy tanulni kell... Nemhiába gyarló az ember, sose jó az ami éppen van, mindig valami más kell (na azt hiszem kezdődnek a filozofikus eszmefuttatások... :)

De ha már filozofikusra veszem a figurát, azért igazából az örökös elégedetlenség ami hajtja a homo sapienst nemde?! Szerintem de. Globálisan elég csak a nagy feltalálókra és találmányaikra gondolunk, hogy miből is lettek. Ha konkrét példát akarok itt vagyok én! Ha éppen valami kreativitást csempészek a napomba, most hogy viszonylag ráérek :) Karkötő mintát, gyűrű mintát mindenféle mintát tervezek, akkor én sem elégedem meg azzal, ha valamire az a visszajelzés, hogy egész jó, nekem az kell, hogy nagyon jó legyen. Én is meg legyek elégedve vele, és azért valljuk be magammal szemben roppant kritikus tudok ám lenni :).

Kritikus vagyok magammal, ha tervezek, ha tanulok, ha bármit csinálok. Lehet, hogy maximalista vagyok? Egye fene legyen, jelentsük ki igen.

És ha már maximalizmus, akkor a múlt után beszéljünk a jelenről is.

Mindennapjaim mint fentebb említettem álláskereséssel telnek, és hát köszönet a magasságosnak, elég sok állásinterjún voltam az elmúlt három hétben. Szóval kedves közönség tessék nekem szurkolni, hogy végre megtaláljam álmaim állását :). Az interjúkon tapasztaltakról most nem írok, az maradjon meg a könyvem titka :P. Az álláskeresés izgalmai közepette természetesen marad időm, hogy alkossak. Jelenleg a peyote stich (google a barátod keress rá, elmagyarázni nehéz :)) amire rá vagyok hangolódva :). Eme technikájú karkötő és gyűrű terveket készítek, művész vagyok nem vitás :), ebben élem ki kreativitásom. :). Ígérem, az elkészült művek bemutatásával nem fogok annyit habozni, mint eme szösszenet megírásával. :)

Azért ugye kreatív sem lehet egész nap az ember, így végre kiolvastam a rég megkezdett könyvem, és elkezdtem egy újat. Ez nem titok Nicholas Sparksot olvasok mostanság, nagyon bírom a fazont. Férfi létére igazán jó regényeket ír, és a regényekből készült filmet.. hát azok is szupik szerintem :). És ha éppen nem olvasok, kreatívkodom, akkor hasznosan töltöm az időt fejlesztem az angolom. Igaz időigényes formában, de fejlesztem, ugyanis végreeee nézhetem a sorozataim eredeti nyelven felirattal. Úgyhogy Glee befejezve, Született feleségek befejezve (nekem tetszett a befejezés, amit a tv néző közönség majd ősszel láthat :P). Jelenleg a Grace klinikát nézem, majd utána jöhet a Dr. Csont. Éjszakába nyúlóan mozizok, minek aludjak annyit, hisz érzem magamon, hogy sokkal biztosabb az angolom, hogy nézem a sorozatokat, jobban ki tudom fejezni magam angol órán is Tanárnénim megelégedésére :). Meg kell mondjam, hogy hatalmas különbség van sorozat és sorozat között abban a tekintetben, hogyan használják a nyelvet. Pl. a Grace klinika számomra nehezebben érhető (és itt nem az orvosi szakszavakról van szó), mint egy Született feleségek, vagy Glee. A lényeg, hogy most már azt is egyre jobban értem, és emiatt baromira örülök. Az tuti, hogyha ledobnának engem angol nyelvterületen nem vesznék el és ez jóóó érzéssel tölt el! Mindamellett egyszer tanulnék anglisztikát, már az esetleges szakdolgozat témáját is tudom, az angol nyelv szépségeit kiemelve. :)

Ha már alvás nélküliségről is szót ejtettem, mostanság úgyis kiszámíthatatlan mikor alszom, mert a dráááága jó epém úgy gondolta, hogy ki**szik velem (szorri ezt nem lehet szebben írni). Történt ugyanis, hogy két hét alatt kétszer volt olyan epegörcsöm, hogy ha nincs az algopirin+no-spa kombó (állati mennyiségben) akkor tuti, hogy ez a bejegyzést már a másvilágról írnám. Az a durva benne, hogy olyan szimpla dolgok váltják ki az égtelen fájdalmat, mint hagyma, vagy tej... Így jártam... Na sebaj, jelenleg úgy állunk, hogy jövő héten csütörtökön meglátogatom a Dr.Bácsit, hogy adjon egy beutalót ultrahangra - időpont 1 hónap múlva minimum - ami a magyar egészségügyi rendszer sajátossága (ha addig a beteg fel nem dobja a lábát) :). Emellett ha lúd akkor legyen kövér alapon egy teljes vérkép cuccost is csináltatunk - legalább megtudom végre, majdnem negyed évszázad után, hogy mi a vércsoportom :D.

Így állunk most. Mint az elején említettem mondandóm hosszabb lett, mint egy novella, de sikerült betartani ígéretem, miszerint hosszúsága nem éri el az Egri Csillagokét! :)

Befejezésül megköszönöm a türelmet, szándékaim szerint gyakrabban fogok jelentkezni, de hát a megszokások... tudjátok! :)

Mindenkinek mindenféle szépet és jót kívánok! Élvezzétek, hogy itt a tavasz, a nyár!

Tsókdosom a lelkes olvasótábort! :)

K.

Dagad a vitorla... néha a halál szele fújja =)

Hol is hagytam abba... Ja meg van. Tehát mint tudjuk előző írásomból a munkanélküliség vizén eveztem.  A múlt időért a magyarázat később, maradjunk a kronológia kiváló ösvényén! :)

Mint írtam, ugye a maradj talpon válogatás, hát sajnos abban elhasaltam az utolsó körben, a kiválasztás nem tudom mi alapján folyt, de én nem jutottam be. Ennek egyik oka lehetett az is, hogy nem tudtam milyen mai  háztartási eszköz őse a mángorló, később kiderült a szerkesztő asszonyság a vasalóra gondolt. Otthon utánanézve rájöttem, hogy ismertem ezt az eszközt, csak nem sejtettem, hogy tudom mi ez. :) Az meg már csak hab a tortán, hogy cseppet megkérdőjelezném a mángorló meghatározását, mert hogy vasalónak nem nevezném, az is biztos. Inkább egy korai centrifugának. Na mindegy is nem érdemes erre karaktert pocsékolni :). Azért az vicces, hogy mondtam magamnak csak azért is játszani akarok, így még egyszer elküldtem a jelentkező emailt. És vártam... Mooost bezzeg nem kellett sokat várni, már azon a héten hívtak, hogy akkor péntekre menjek már válogatásra. Mondom azért ez kicsit korai lenne nemde? Mivel nem rég voltam, és akkor megállapodtunk a hölggyel, hogy majd később jelentkezem, mert ez így necces volna, még biztos nem felejtettek el a casting directorok (menő kifejezés, ők ezt használják). :) Majd kicsit később jelentkezem még... :)

Ezt követően belecsaptam az álláskeresésbe és közben éltem nyugodt világom itthon pihenősen :). Rendkívül jól elvagyok/elvoltam itthon. Hamar hozzá lehet ehhez szokni :). Gyöngyöt fűztem, ékszert csináltam, kézműveskedtem, tettem-vettem csak lazán :). Minden kedden eljártam szokásos angol órámra és egyik kedden olyan szép idő volt, hogy kedvem támadt sétálni. Na ez az egészségügyi séta olyan jól sikerült, hogy egészen a Jászai Mari tértől a Boráros térig sétáltam, ami ugye nem kis táv. Még a 2-es vilivel is egy 20 perc, nekem 1 óra alatt sikerült abszolválni a távot, közben jártak a gondolataim, figyeltem Budapest eme gyönyörű részét, mert imádom a belvárost. A két városrész, ahogy összeolvad a hidakkal, s a folyó szeli ketté. Istenem milyen költői vagyok... :).

Na már most teltek múltak a napok és én csak kerestem, kerestem kerestem. Minden áldott nap reggel a profession.hu-val kezdtem (majd napjában többször újracsekkoltam), és mivel szerénységem jogi asszisztens végzettségű ezért még a jogiforum.hu és magyar ügyvéd portált is böngésztem fincsi álláshirdetések után. Emellett persze a cégek saját honlapjának karrier oldalait is böngésztem. Pl. mondjuk nézzük meg keresnek e valakit a Coca-Colánál, vagy itt vagy ott. Értitek?! :) Na persze mindennek előfeltétele, hogy legyen egy ütős önéletrajzod, mind magyarul mind angolul. Manapság már nagyon sok helyen mind a két nyelven kérik az önéletrajzot (valahol még más nyelven is pl. német, orosz amivel én találkoztam).

Jah és profivá fejlesztettem motivációs levél írási technikám is, mert a leendő munkaadók ezt is kérik. Írd le pár sorban erényeid, miért te vagy a legjobb az állásra, mutatkozz be. Hát ezzel nekem a hócsizmám tele volt. Baromi motivált vagyok basszus! Dolgozni akarok! Nézd meg az önéletrajzom, ha tetszett hallgass meg, és utána beszélhetünk róla, hogy szerinted hogy dolgozom. Na de hiába háborgok mint a tenger (észre vettétek, mennyi a hajós hasonlat? :)), akkor sem lesz jobb, csak miattam nem fognak változni. Ha nekik ez kell hát megkapják. Az már másik dolog, hogy én nem vagyok az öntömjénezés híve (csak szolid keretek között és azt is viccesen :P). Úgyhogy minden egyes motivációs levél (mert ugye minden hirdetésre viszonylag egyedit kell írni, az más kérdés, hogy erre is van egy sablonom, mert az adataim alapvetően változatlanok, csak mindig az adott hirdetéshez igazítom a mondatokat) írásakor elővettem, a legnyájasabb énem és elkezdtem szorgosan pötyögni, hogy miért én lennék a legalkalmasabb a pozícióra. Nem mintha beképzelt lennék, de néha olyan gyönyörűre sikerült, hogy én már rég alkalmaztam volna magam :P. Fontos tanács minden álláskeresőnek! Minden, de minden olyan helyre küld el a jelentkezésed, ahova azt gondolod, hogy megfelelnél néha még oda is, ahova nem, maximum nem írnak vissza, vagy azt, hogy köszi nem te kellesz, ki tudja?! Veszteni való nincs, lehet hogy mégis téged keresnek! Küldd mindenhova!! Persze az emailba szintén pár ömlengő sort kell írni, hogy felkeltsd az azt olvasó figyelmét, hogy a tiéd is kiválassza személyes interjúra. És mindenképp olvassatok álláskeresési tippeket a neten. A professionon is van, de én még 2008-ból a figyelőnetről szedtem le mindenféle jó tippet. A nagy része hülyeségnek hangzik, ami le van írva, de sajnos igaz. Tényleg azokat a szokásos kliséket várják el a HR-esek és ezt fűszerezd a saját egyéniségeddel. És ha mindezt jól adod elő, nyert ügyed van.

Az elmúlt 5 állástalan hetem alatt rengetek helyre küldtem el a jelentkezésem, de csakis emailben, postára nem pazaroljuk a pénzt! A mai szájber világban már nem divat postán jelentkezni :). Nos tehát az elmúlt 5 hét alatt kétszer voltam személyes interjún, és még kettőre menni kellett volna. A többség még válaszra sem méltatott, de volt olyan, aki legalább volt olyan normális, hogy egy nemleges emailt küldött.

ÉS hála a magasságosnak a második interjúm olyan jól sikerült, hogy hétfőtől már kezdek is az új munkahelyemen! SZUPEEER! Jippijéé! Baromi jól sikerült interjú volt és az a jóféle érzés is megvolt bennem, hogy igen ez kell nekem, ide akarok kerülni! Eddig minden szép és jó, majd meglátjuk milyen lesz ez a hétköznapokban. De bízom a női megérzésemben, ami általában nem hagy cserben :).

Azért némileg mázlistának érzem magam, hogy 5 hét szünet után sikerült elhelyezkedni. :) Ez az 5 hét kiválóan alkalmas volt arra, hogy levonjam a megfelelő konklúziókat az elmúlt 3 év munkával töltött időből (volt mit, elhihetitek! :D) és rápihenjek a jövőre.  Fiatalságomból adódóan biztos könnyebben alkalmaznak (se gyerek, csak cuki pár <3, szülőkkel élek). :) De ki tudja? Manapság már semmi sem biztos csak a halál.

És ezzel akkor roppantul frappánsan áttérnék a címben szereplő másik témára is, ami miatt elhatároztam, hogy akkor már meg kéne írni ezt a következő bejegyzést, ha még lesz rá alkalom. Ne tessék itt valami szörnyűségre gondolni, csak egy kis teátrális túlzást alkalmazok :). Történt ugyanis, hogy tegnap éjjel este tíztől hajnal kettőig egyedül aztán egy háromnegyed óráig már anyukám segítségével vergődtem, hánytam az epegörcs miatt. Borzasztó! :S Volt idő amikor jobb volt, néha már elkezdtem végrendelkezni. :). Aztán végül is kettő után hívtam a 112 segélyhívót, erre ők nem tudnak segíteni, hívjam a mentőket. Jó mondom akkor 104 mentők, nem jó hívjam az ügyeletet. Köszi mondom király, akkor egy számot ha adnál (közben gondoltam, ha elpatkolok, akkor már mindegy). Végül felhívtam az ügyeletet, ahol egy állati "kedves" nővérke kérdezte mit vacsoráztam, meg mi fáj hol fáj... Elmondtam, és mondtam hogy már nem bírom, de azért még megkérdezi, hogy be tud jönni??? Mondom NEM nem tudnék bemenni, (gondolatban megjegyeztem: mivel épp a halálomon vagyok). Ezek után egy fél óra múlva egy rettentő helyes dokinéni egy rettentő morcos bácsival jött megvizsgált, szúrit adott, és végre valahára fél négykor aludni tértem. Anyukám is miután megköszöntem neki az asszisztenciát, ő meg nekem az éjjeli izgalmakat (fater eközben békésen durmolt)! :) Tanulság?! Ne zabálj össze minden szart este! :D Ha mégis legyen otthon mindig algopirin és no-spa :D

Ezek után ma már újult erővel és ismét humorom teljében (a humorom éjjel sem hagyott el :)) írom ezt a bejegyzést, hogy szórakoztassam a nagyérdemű olvasó közönséget! :)

Peace&Love, a szerző azaz én :)

u.i. milyen vicces, pont egy hónapja írtam utoljára =))

A változás szelei

Mióta nem írtam, ami ugye jó régen volt, sok minden történt... Igazából azt sem tudom hol kezdjem... Jó, rendben, mondjuk az elején. Tavaly november óta eltelt a karácsony, csak sajnos már az a bajom vele, hogy gyorsan telt el, jobban szeretem azt az időt amikor rákészülünk. De alapvetően szeretem, csak már egy kis hó hiányzott volna hozzá, és akkor aztán semmi okom nem lett volna a panaszra, na félre értés ne essék így sincs, mert minden jó volt, csak a hó hiányzott nekem. Igaz ezidáig sem találkoztam sokkal, ami azt illeti. :) Aztán jött az új év... nem vagyok egy szilveszterező fajta (számomra ez olyan erőltetett "ünnep"), így hát nem is vittük túlzásba drága párommal, éjfélt átívelően megnéztük a Hupikék Törpikék című filmet, ami viszont fantörpikus volt :)). Leszögezhető, hogy törpisztikusan indult ez az év.

A változás szelei konkrétan másodikával kezdtek el fújdogálni, míg nem végérvényesen lecsaptak mint egy hurrikán. Történt ugyanis, hogy másodikán visszamentem dolgozni, majd (természetesen éreztem előre, így már decemberben meg tettem a lépéseket) Krisztus urunk 2012. évének január hónapjának harmadik napján a munkahelyem megvált tőlem költségcsökkentés címszóval... (részletekkel nem is ingerelném a kedves olvasó idegrendszerét, felesleges volna). Megmondom őszintén én sem idegeskedtem különösebben amikor ezt közölték velem, mondtam, hogy én ezt éreztem előre, így már fel voltam készülve. És tudjátok mit? Megkönnyebbültem. Megkönnyebültem, mert már amúgy is érlelődött bennem az elhatározás, hogy ugyan meg kéne már válnunk egymástól, mert ami ott ment az ép ésszel nehezen felfogató, és el nem viselhető, még egy ilyen fiatal szervezet számára sem mint én vagyok. És ugye még előttem az élet kár volna ilyen fiatalon meghalni, mondjuk agyvérzésben, vagy szívinfarktusban... Ugye, hogy egyet értünk? :)

Szóval most ott tartok, hogy kedves ex-munkahelyemtől meg kaptam (Ady Endre után szabadon) elbocsátó szép üzenetem, és most átnyargaltam az álláskeresés rögös útjaira... Természetesen pozitív szemléletem nem elvesztve bizakodom a jövőben.

Azért nézzük sors fintorát :). Még tavaly jelentkeztem a Maradj Talponba, mondom azokra a kérdésekre én is tudom a választ, veszteni nem veszthetek semmit. És valóban nem, mivel az utolsó munkanapon előtt felhívtak az MTV-től, hogy ugyan hétfőn menjek már válogatásra :))). Erre természetesen igent mondtam, mit mondhattam volna mást, ez egy szuper lehetőség, és ha nem válogatnak be, még akkor is nagyon jól esett, hogy egyáltalán gondoltak rám. :))

Mondhatni, hogy ez az évkezdés igen eklektikusra sikerült, egyrészt a munkahely hiánya másrészt egyéb szerencsés közjátékok ügyén (pl. tévés játék, sorsjegyen nyertem 800 egész forintot :)). És nem elhanyagolható tény, hogy a facebookot segítségül hívva is keresem jelenleg álmaim állását, és számomra is meglepően sokan próbálnak segíteni, amiért örökre hálás leszek nekik. Nem csak azért, hogy ha összejön a munka, hanem azért is mert támogatásukról biztosítanak, és legalább pár jó szót szólnak hozzám eme virtuális birodalomban. Szóval itt is billentyűzetet ragadnék, hogy megköszönjem azoknak akik FB-n írtak nekem, hogy ilyen vagy amolyan állást tudnak, és azoknak is akik csak pár jó szót szóltak hozzám.

Amint érzem, hogy az ihlet ismét magával ragadott jelentkezem, addig is mindenkinek (legalább is annak aki olvassa) minden szépet és jót kívánok!

Végső konklúzióként szeretném leszögezni, hogy ugye tudjátok, ha egy ablak bezárul... kinyílik egy másik... és remélem és valahol legbelül tudom, hogy ez a másik ablak egy sokkal jobb ablak lesz az előzőnél. :)))

Maradok tisztelettel: a szerző :))

Vágjunk bele... mondta az orvos és felvette a szikét

Szia kedves olvasó!

Akár ki is vagy, vagy ha egyáltalán olvas valaki. No sebaj, maximum a magam szórakoztatására írok, amikor gondolom. :) Egyszer csak majd megkeres egy kiadó, hogy annyira lenyűgöző és lebilincselő a stílusom, hogy könyvben akarja megjelentetni gondolataim. Akkor most jön az a rész, hogy áálmoodj királylááány :). Azt hiszem ez az első bejegyzés teljesen jó lesz arra, hogy megosszam valakivel, vagy senkivel, hogy milyen állati jó napom volt. Na persze itt tessék sok sok szarkazmus érteni a mondatba, mivel lány lévén nem létező a hím egyedekre jellemző szervem lett tele nagyon de nagyon. Gondoljátok el azt, amikor tudjátok és 100%, hogy igazatok van, mégis nyelni kell, de legszívesebben megfognád az illetőt (ez esetben a bosszantóan rossz boss - hogy ez mekkora szar szóvicc volt :D) és ... (az olvasói fantáziára és éppen aktuális agresszió szintre bízom a kitöltést) :)) Tudjátok mit? Nem kínzom ezzel a lelkesnek még nem igazán mondható olvasó közönséget, de a lényeg, hogy ragadjon a bélyeg, ezen felül, hogy az élet mindig hozhat olyat, amitől az állam leesik, mint egy leprásnak. Mindig tud meglepetéseket okozni, oly módon, hogy bizony rájövök mindig van mit tanulni.

Azt hiszem kezdetnek ennyi bőven elég, mégis hülyén nézett már ki ez a blogképződmény egyetlen egy árva bejegyzés nélkül...

Nos csókoltatom a lelkes olvasótábort :D

u.i.: bonbont, virágot a megadott címre kérem :))