A változás szelei

Mióta nem írtam, ami ugye jó régen volt, sok minden történt... Igazából azt sem tudom hol kezdjem... Jó, rendben, mondjuk az elején. Tavaly november óta eltelt a karácsony, csak sajnos már az a bajom vele, hogy gyorsan telt el, jobban szeretem azt az időt amikor rákészülünk. De alapvetően szeretem, csak már egy kis hó hiányzott volna hozzá, és akkor aztán semmi okom nem lett volna a panaszra, na félre értés ne essék így sincs, mert minden jó volt, csak a hó hiányzott nekem. Igaz ezidáig sem találkoztam sokkal, ami azt illeti. :) Aztán jött az új év... nem vagyok egy szilveszterező fajta (számomra ez olyan erőltetett "ünnep"), így hát nem is vittük túlzásba drága párommal, éjfélt átívelően megnéztük a Hupikék Törpikék című filmet, ami viszont fantörpikus volt :)). Leszögezhető, hogy törpisztikusan indult ez az év.

A változás szelei konkrétan másodikával kezdtek el fújdogálni, míg nem végérvényesen lecsaptak mint egy hurrikán. Történt ugyanis, hogy másodikán visszamentem dolgozni, majd (természetesen éreztem előre, így már decemberben meg tettem a lépéseket) Krisztus urunk 2012. évének január hónapjának harmadik napján a munkahelyem megvált tőlem költségcsökkentés címszóval... (részletekkel nem is ingerelném a kedves olvasó idegrendszerét, felesleges volna). Megmondom őszintén én sem idegeskedtem különösebben amikor ezt közölték velem, mondtam, hogy én ezt éreztem előre, így már fel voltam készülve. És tudjátok mit? Megkönnyebbültem. Megkönnyebültem, mert már amúgy is érlelődött bennem az elhatározás, hogy ugyan meg kéne már válnunk egymástól, mert ami ott ment az ép ésszel nehezen felfogató, és el nem viselhető, még egy ilyen fiatal szervezet számára sem mint én vagyok. És ugye még előttem az élet kár volna ilyen fiatalon meghalni, mondjuk agyvérzésben, vagy szívinfarktusban... Ugye, hogy egyet értünk? :)

Szóval most ott tartok, hogy kedves ex-munkahelyemtől meg kaptam (Ady Endre után szabadon) elbocsátó szép üzenetem, és most átnyargaltam az álláskeresés rögös útjaira... Természetesen pozitív szemléletem nem elvesztve bizakodom a jövőben.

Azért nézzük sors fintorát :). Még tavaly jelentkeztem a Maradj Talponba, mondom azokra a kérdésekre én is tudom a választ, veszteni nem veszthetek semmit. És valóban nem, mivel az utolsó munkanapon előtt felhívtak az MTV-től, hogy ugyan hétfőn menjek már válogatásra :))). Erre természetesen igent mondtam, mit mondhattam volna mást, ez egy szuper lehetőség, és ha nem válogatnak be, még akkor is nagyon jól esett, hogy egyáltalán gondoltak rám. :))

Mondhatni, hogy ez az évkezdés igen eklektikusra sikerült, egyrészt a munkahely hiánya másrészt egyéb szerencsés közjátékok ügyén (pl. tévés játék, sorsjegyen nyertem 800 egész forintot :)). És nem elhanyagolható tény, hogy a facebookot segítségül hívva is keresem jelenleg álmaim állását, és számomra is meglepően sokan próbálnak segíteni, amiért örökre hálás leszek nekik. Nem csak azért, hogy ha összejön a munka, hanem azért is mert támogatásukról biztosítanak, és legalább pár jó szót szólnak hozzám eme virtuális birodalomban. Szóval itt is billentyűzetet ragadnék, hogy megköszönjem azoknak akik FB-n írtak nekem, hogy ilyen vagy amolyan állást tudnak, és azoknak is akik csak pár jó szót szóltak hozzám.

Amint érzem, hogy az ihlet ismét magával ragadott jelentkezem, addig is mindenkinek (legalább is annak aki olvassa) minden szépet és jót kívánok!

Végső konklúzióként szeretném leszögezni, hogy ugye tudjátok, ha egy ablak bezárul... kinyílik egy másik... és remélem és valahol legbelül tudom, hogy ez a másik ablak egy sokkal jobb ablak lesz az előzőnél. :)))

Maradok tisztelettel: a szerző :))