Filózofikus számvetés az élet különböző dolgairól

Először is engedjétek meg, hogy lelkes olvasótáborom megkövessem, amiért ily megengedhetetlenül hosszú idő után írok újra. :) Előreláthatólag a következőkben leírtak hosszabbak lesznek, mint egy novella, de megpróbálom nem elérni az Egri Csillagok hosszát... habár ki tudja :)

Nos akkor in medias res neki is kezdenék a dolognak (megjegyzem vélhetően kicsit hektikus leszek, de hát a gondolat gyorsabban jön, és összevissza, mint amennyire gépelni tudok, pedig azért azt is tudok ám :))

Mióta nem írtam, az történt, hogy volt munkám, de most nincs és most megint keresek :) Na ez aztán a durr bele hír mi? Úgy döntöttem, hogy (meg)váltok... hogy a világot, Budapestet, vagy csak magamat, azt még nem döntöttem el, de talán körvonalazódni látszik a végkifejlet. :). Szerény véleményem szerint istenkirály HR-es lennék már annyi tapasztalatot gyűjtöttem, de minimum egy könyvet megérne már. :D Jól lehet, hogy felmerül a kérdés váltásom híre hallatán: ilyen hamar?, miért?, mi történt? A válasz roppant egyszerű több kihívás kell nekem, és nagyon nagyon kihasznált munkaidő, mert ha nem csinálok semmit akkor az nekem egyenlő a lassú öngyilkossággal, és gondolkodni, és beszélni is szeretek :P. Igazából szeretném már megtalálni azt, amit hivatásnak neveznék (és azért az állam sem kopik fel :)). Én már csak ilyen - ebből a szempontból - régi módinak vagyok mondható, mert azt szeretem, ha 100%-ig lelkesedhetek aziránt amit csinálok, engem az visz előre, és találok szépséget a munkában. Volt már egy ilyen munkahelyem, ahol a legtöbb időt töltöttem. Azért mindig jó szívvel gondolok vissza rá, és vissza is vágyom valahol legbelül, de mindemellett tudom, hogy ennek így kellett lennie, hogy mi akkor és ott külön váltunk jól megszokott munkahelyemtől. Így volt megírva a sors nevű könyvben?!, hogy fiatal lendületem mást is tapasztaljon?! Nem tudom, hogy őszinte legyek. A megszokás nagy úr, és nehéz levetkőzni a megszokott dolgokat. Szerintem mindenkinek vannak olyan dolgai, amiről tudja, hogy így vagy úgy de lehetne jobb is mégsem tesz ellene, mert a megszokás rabja. Legyen ez éppen a dohányzás (amit hála istennek én nem űzök), vagy éppen egy munkahely amibe már belefásult az ember, de számtalan más dolgot is említhetnék. Mindegy ez a hivatás kontra munka dolog régi keletű gondolkodások tárgya is volt már, nem hiszem, hogy éppen én fogom megfejteni eme témakör rejtélyeit. Azért azt kell mondjam a legutóbbi rövid karrierem során is sokat tanultam úgyhogy lehet, hogy előzőekben kifejtett gondolatomban lehet valami, mert nem találkoztam volna azokkal a dolgokkal, tapasztaltam volna meg azokat amiket, ha nem dolgozok ott ahol dolgoztam azt a három hónapot (a rébusz rébusz marad, nem árulom el, hogy hol, mégis azért ez az internet). Versenyszféra kontra közszféra, női vagy férfi főnök? Az első tekintetében igazából mindegy, a második már ravaszabb kérdés én amellett teszem le a voksom, hogy férfi főnök. Valahogy a férfi főnökök normálisabbak, lehet eddig nem tapasztaltam az ellenkezőjét (remélem mindenki érzi, hogy milyen szépen fogalmazok és burkoltan :D), de női "főnök"szerűségből már tapasztaltam azt, amit senkinek nem kívánok... Na jó ebbe bele se megyek, mert elvesztem magas szintű írói vénám, és elborul az agyam... Azt viszont leszögezem, hogy kollégák eddig mindig normálisak, jó fejek voltak! Maradjon ez ezek után is így! :)

Kegyetlen őszinteséggel azt kell mondjam, hogy az igazi vágyam, hogy egyszer nekem egy saját boltom legyen, ahol az általam készített kreatív kézműves dolgokat fogom árusítani. Ez az a dolog, amiért lelkesedem, örömmel csinálom, és mindenféle álszerénység nélkül kijelenthetem, hogy jó vagyok benne. Én már csak ilyen kreatív lélek vagyok.

A fejbéli, lelki részére kitérve nem volt ám egyszerű döntés, hogy akkor én most csak úgy a vakvilágba ismét állás nélkül legyek, mert mindenki tudja, hogy pénzből élünk nem szerelemből. Forogtam bennem a gondolatok, hogy az eszemre, vagy a szívemre hallgassak, és végül hát a kettő keveréke nyert :). De ezen időszak alatt kb. idegbajba kergettem szegény szüleim, párom, és néha még én magam is. Rájöttem, hogy a női megérzésnek nevezett illékony lelki állapot, mint olyan lehet, tényleg hasznos :).

Ezen időszak alatt pluszba még belegondoltam, hogy drága jó uram de jó volt suliba járni, gondtalanul élni, nem foglalkozni mindennel, igaz ott az volt a legnagyobb bajom, hogy tanulni kell... Nemhiába gyarló az ember, sose jó az ami éppen van, mindig valami más kell (na azt hiszem kezdődnek a filozofikus eszmefuttatások... :)

De ha már filozofikusra veszem a figurát, azért igazából az örökös elégedetlenség ami hajtja a homo sapienst nemde?! Szerintem de. Globálisan elég csak a nagy feltalálókra és találmányaikra gondolunk, hogy miből is lettek. Ha konkrét példát akarok itt vagyok én! Ha éppen valami kreativitást csempészek a napomba, most hogy viszonylag ráérek :) Karkötő mintát, gyűrű mintát mindenféle mintát tervezek, akkor én sem elégedem meg azzal, ha valamire az a visszajelzés, hogy egész jó, nekem az kell, hogy nagyon jó legyen. Én is meg legyek elégedve vele, és azért valljuk be magammal szemben roppant kritikus tudok ám lenni :).

Kritikus vagyok magammal, ha tervezek, ha tanulok, ha bármit csinálok. Lehet, hogy maximalista vagyok? Egye fene legyen, jelentsük ki igen.

És ha már maximalizmus, akkor a múlt után beszéljünk a jelenről is.

Mindennapjaim mint fentebb említettem álláskereséssel telnek, és hát köszönet a magasságosnak, elég sok állásinterjún voltam az elmúlt három hétben. Szóval kedves közönség tessék nekem szurkolni, hogy végre megtaláljam álmaim állását :). Az interjúkon tapasztaltakról most nem írok, az maradjon meg a könyvem titka :P. Az álláskeresés izgalmai közepette természetesen marad időm, hogy alkossak. Jelenleg a peyote stich (google a barátod keress rá, elmagyarázni nehéz :)) amire rá vagyok hangolódva :). Eme technikájú karkötő és gyűrű terveket készítek, művész vagyok nem vitás :), ebben élem ki kreativitásom. :). Ígérem, az elkészült művek bemutatásával nem fogok annyit habozni, mint eme szösszenet megírásával. :)

Azért ugye kreatív sem lehet egész nap az ember, így végre kiolvastam a rég megkezdett könyvem, és elkezdtem egy újat. Ez nem titok Nicholas Sparksot olvasok mostanság, nagyon bírom a fazont. Férfi létére igazán jó regényeket ír, és a regényekből készült filmet.. hát azok is szupik szerintem :). És ha éppen nem olvasok, kreatívkodom, akkor hasznosan töltöm az időt fejlesztem az angolom. Igaz időigényes formában, de fejlesztem, ugyanis végreeee nézhetem a sorozataim eredeti nyelven felirattal. Úgyhogy Glee befejezve, Született feleségek befejezve (nekem tetszett a befejezés, amit a tv néző közönség majd ősszel láthat :P). Jelenleg a Grace klinikát nézem, majd utána jöhet a Dr. Csont. Éjszakába nyúlóan mozizok, minek aludjak annyit, hisz érzem magamon, hogy sokkal biztosabb az angolom, hogy nézem a sorozatokat, jobban ki tudom fejezni magam angol órán is Tanárnénim megelégedésére :). Meg kell mondjam, hogy hatalmas különbség van sorozat és sorozat között abban a tekintetben, hogyan használják a nyelvet. Pl. a Grace klinika számomra nehezebben érhető (és itt nem az orvosi szakszavakról van szó), mint egy Született feleségek, vagy Glee. A lényeg, hogy most már azt is egyre jobban értem, és emiatt baromira örülök. Az tuti, hogyha ledobnának engem angol nyelvterületen nem vesznék el és ez jóóó érzéssel tölt el! Mindamellett egyszer tanulnék anglisztikát, már az esetleges szakdolgozat témáját is tudom, az angol nyelv szépségeit kiemelve. :)

Ha már alvás nélküliségről is szót ejtettem, mostanság úgyis kiszámíthatatlan mikor alszom, mert a dráááága jó epém úgy gondolta, hogy ki**szik velem (szorri ezt nem lehet szebben írni). Történt ugyanis, hogy két hét alatt kétszer volt olyan epegörcsöm, hogy ha nincs az algopirin+no-spa kombó (állati mennyiségben) akkor tuti, hogy ez a bejegyzést már a másvilágról írnám. Az a durva benne, hogy olyan szimpla dolgok váltják ki az égtelen fájdalmat, mint hagyma, vagy tej... Így jártam... Na sebaj, jelenleg úgy állunk, hogy jövő héten csütörtökön meglátogatom a Dr.Bácsit, hogy adjon egy beutalót ultrahangra - időpont 1 hónap múlva minimum - ami a magyar egészségügyi rendszer sajátossága (ha addig a beteg fel nem dobja a lábát) :). Emellett ha lúd akkor legyen kövér alapon egy teljes vérkép cuccost is csináltatunk - legalább megtudom végre, majdnem negyed évszázad után, hogy mi a vércsoportom :D.

Így állunk most. Mint az elején említettem mondandóm hosszabb lett, mint egy novella, de sikerült betartani ígéretem, miszerint hosszúsága nem éri el az Egri Csillagokét! :)

Befejezésül megköszönöm a türelmet, szándékaim szerint gyakrabban fogok jelentkezni, de hát a megszokások... tudjátok! :)

Mindenkinek mindenféle szépet és jót kívánok! Élvezzétek, hogy itt a tavasz, a nyár!

Tsókdosom a lelkes olvasótábort! :)

K.